A Móri borvidék mûvelés és metszési eljárásai jóval a filoxéravész elõtti idõkre nyúlik vissza. Az itt alkalmazott fejmûvelés az évszázados fejlõdés eredményeként alakult ki, s vált a hagyományos, úgynevezett népi szõlõtermesztés egyik legjellegzetesebb példájává.

A fejmûvelésû tõkéket a borvidék valamennyi szõlõjében kopaszra metszették (kevés ilyen szõlõ található manapság a borvidéken). A szõlõk nagyos sûrû telepítésûek voltak, jóval 1 m² alatti tenyészterülettel.




Metszéskor a vesszõket sohasem távolítják el tõbõl, hanem csak sárszemig, a Csókakõ határában levõ szõlõkben inkább az elsõ világos rügyig vágják vissza.

E visszametszés eredményeként a tõkén maradt sárszemek (esetleg világos rügyek) mind kifakadnak, s hajtások fejlõdnek a tõkefejen levõ rejtett rügyek egy részébõl is.

A tõkék terhelését tulajdonképpen a zöldválogatással vagy ahogyan a Móri borvidéken nevezik a "gyomlálással" határozzák meg. A "gyomlálás" során a termõhajtásokat mind meghagyják, ugyanakkor a tõke közepébõl és a nyakárõl fakadó terméketlen hajtásokat kitörik. Terméketlen hajtásokat csak a tõkefej ritkás részein hagynak, vigyáznak arra, hogy a hajtások egyenletes távolságra maradjanak. A zöldválogatás után a megmaradó hajtások számát a tõkék erõbeni állapotához szabják. Általában 6-8 termõhajtás marad tõkénként, ezeken 1-2 fürt fejlõdik. 8-12 db, áltagban 160 g-os fürt 1,2-1,8 kg közötti tõketerhelést jelent. Ez a terhelés magában hordozza a kiváló minõségû szõlõtermést. Egy felmérést végeztek az 1950-es 1960-as  években a móri karós szõlõkben szüretelt szõlõk mustfokáról, és 19 MM-fok alatt nem szüreteltek, de többször a 30 MM-ot is meghaladta a termés minõsége, köszönhetõen a töppedt, aszús szemeknek.

A hajtások egy részének eltávolításával a "gyomlálás" még nem ér véget, mert a meghagyott hajtások alját le is levelezik. Ezt úgy végzik, hogy az alsó fült alatti leveleket (hajtásonként többnyire hármat) kicsípkedik. Az alul lelevelezett hajtásokról egyenként leszedik a hónaljhajtásokat. Ezután a kezelt hajtásokat ugyancsak egyenként felszedegetve úgy illesztik a karóhoz, hogy minél több napfény érje.    A gondos kötözéshet régebben rozsszalmából készített zsúpot (népiesen gicát) használtak.

A zöldválogatásnak ezt a sajátosan összetett módját egyedül ezen a borvidéken alkalmazzák. A "gyomlálást" 1-2 héttel a virágzás elõtt kezdik, s lehetõleg a virágzásra befejezik. A  termékeny húsos veszzõk kötözését nagyon óvatosan kell végezni, hiszen elég könnyen tõbõl kipattannak. Virágzás után már alig van zöldmuka a szõlõben, még 1-2-szer kell kötözni, illetve tetejezni.

A kopaszmetszés és az ezt kiegészítõ zöldválogatás eredményeként a tõkék minden évben közel azonos terhelésben részesülnek.